A világbéke rabjai című novellát 2005-ben írtam. Most vált igazán aktuálissá, tekintve a körülöttünk lévő, fájdalmas zűrzavart.

Vajon mi az igaz, a SzuperVizió előtt ülő és unatkozó ember?

Vagy a virtuális világban játszódó, érzékeny emberi kapcsolatokkal, szeretettel, fájdalommal és félelemmel átszőtt, mégis sokkal emberibb világ?

Ha valaki túl akar látni a káoszon, ami körülvesz minket, szívből ajánlom Haich Erzsébet Beavatás című könyvét. Erzsébet feltárja saját spirituális útját - ami sok ezer éven át vezet. Óegyiptomban kezdődik, ahogy készül az élet titkainak nagy beavatására, és végül a beavatás után elbukik, új és új életre ítéltetve keresi Párját, és lassan ráeszmél mindarra, amit sok ezer éve már megtanult. Felidézi a II. világháború tragédiáit, fájdalmát, a pincében töltött 5 keserves hetet, és mindeközben létünk legfontosabb kérdéseire ad választ, arra, hogy kik is vagyunk mi, akiket így látszólag sodor és dobál az élet. Hitet és mély reményt lehet könyvéből meríteni. Ezt a novellát, mély tiszteletem jeléül Erzsébetnek ajánlom. Annak a Haich Erzsébetnek, aki Yesudián, a nagy jógi mestere volt.

Most, 2022-ben, sok-sok évre rá, hogy ezt a novellát írtam, újraírtam. Meglepetésemre alig kellett rajta változtatnom. Amit írtam, bár erős szavakkal fogalmazok, abból a nézőpontból érdemes tekinteni, melyet Haich Erzsébet elénk tár:

"A jelen pedig - életünk, mindaz, ami velünk történik, nem más, mint próbatételek láncolata. A próbatételek során kapunk alkalmat arra, hogy a benső feszültségeinket, melyek a gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel világkorszakok óta felhalmoztunk magunkban, és amelyek sorsunk, jövőnk alkotják, feloldjuk, és megszabaduljunk tőlük. Abban a mértékben, ahogy ezeket a feszültségeket tudatosítjuk és levezetjük, az ezen energiák által megkötött és a kötöttség miatt korlátolt emberi tudattól is megszabadulunk, és az igazi, minden személyes "énérzés" mögött álló, kibontakozásra váró isteni Önvalóval - Istennel - azonosulunk. Ez a BEAVATÁS. "